2010. december 21., kedd

A bál után

1999. szeptember 11.




Kedves naplóm!
Nagyon érdekes estém volt tegnap. Egyre jobban megbizonyosodom abban, hogy itt valami tényleg nincs rendjén a barátaimmal...El is mesélem neked, hogy mi történt.


Ron megjött értem, és amikor meglátott, nem tudta levenni rólam a szemét. Talán azért, mert anyukám egyik ruháját vettem fel. Nagyon szép. Sötétkék, hosszú és gyönyörű kövekkel van díszítve a kivágásánál. Na jó, ez annyira nem is lényeges, hanem inkább az, hogy mi történt az este folyamán.
Megérkeztünk a bál helyszínére. Egy nagyon régi de mesés kastélyszállóban tartották az rendezvényt. Tetszett a hely, tele volt titokzatos szobákkal az emelet. Az egyikben találtam is valamit, ami nagyon rejtélyes és talán megváltoztatja az egész hátralévő életemet.

Ahogy beléptem, a szobába, olyan érzés fogott el, mintha valami taszítana belűlről...de nem foglalkoztam vele.Megláttam egy nyakláncot, és nem bírtam róla levenni a szememet. Nagyon réginek tűnt, de az engem nem érdekelt...megfogtam, és beletettem a nyakamba...azután, egy kép jelent meg előttem, szerintem, valami látomás volt.
Először nagyon megijedtem, de utána elgondolkoztam azon, hogy csak a koktél az oka. Azután lementem Ronékhoz, és nem törődtem semmi mással, csak vele...Amikor rámnézett, azokkal a gyönyörű szemeivel, annyira kipirultam, hogy még én magam sem hittem volna, hogy ennyire kellemetlen helyzetbe kerülök.
-Kijönnél velem egy kicsit Anne?...Kérdezte Ron. Mikor már azt sem tudtam, hogy hol is vagyok.
-Persze! Szerintem, valamit kérdezni akart tőlem.
-Holnap eljönnél hozzánk?...Szeretnélek bemutatni a családomnak.
Ezen nagyon elgondolkodtam, és mondtam neki, hogy még átgondolom.
Aztán visszamentünk a bálba, és addig táncoltunk, ameddig csak a lábunk bírta. Csak egy dolog van, ami nem hagy nyugodni.Ez a nyaklánc. De sebaj, majd holnap kiderítem, és utána járok, hogy kié lehetett. Ron hazakísért, és kaptam tőle egy puszit, életemben először. Annyira boldog voltam, hogy ezt a pillanatot, senki sem ronthatta volna el, csak az apám. 
De szerencsére ő már réges rég aludt.


Irina & Darren                  


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése