A Nyaklánc ereje

Mikor felébredtem, azon törtem a fejem, hogy milyen természetfeletti erővel bírhat a nyaklánc. Felöltöztem és lementem reggelizni. Apa már ott várt engem az étkezőben. És fel is tett nekem egy kérdést, amire nem szívesen mondtam meg az igazat.
- Jó reggelt kislányom!
- Neked is apu!
Ekkor, már éreztem, hogy semmi jó nem sülhet ki abból, amit kérdezni fog.
-Merre jártál késő este? -Mert felmentem a szobádba és sehol sem láttalak!
Most az egyszer muszáj voltam hazudni neki. Hiszen nem mondhattam el, hogy Ronnal voltam, mert biztosan kitalálna valamilyen büntit.
-Őőő...a suli után elmentünk néhány barátommal, egy buliba...-mondtam neki félő hangon. És ő csak annyit mondott, hogy jól van, semmi gond. Gyorsan megettem a reggelit és már siettem is az iskolába. Félúton találkoztam Claire-el. Oda mentem hozzá, és bocsánatot kértem tőle azért, mert nem tudtam elmenni délután hozzá.
-Szia Claire! -Bocsi, hogy nem tudtam tegnap elmenni, de az egész napomat Ronnal töltöttem.
-Semmi baj Anne!
Azzal hátat fordított nekem, s elindult.Nem értem. Miért ilyen furcsa ez a lány mindig? Utána kiabáltam, nem hagytam annyiban a dolgot:
-Mi a baj Claire? Várj már kérlek! Valamit igazán mondhatnál!
Nem válaszolt... Én meg csak álltam, azt sem tudtam, hogy mi történik.
-Nem lenne kedved most eljönni velem az erdőbe Anne? - kérdezte furcsa hangon.
-Hát..nem is tudom....
-Naaa..gyere...nem lesz semmi gond. Te akartál annyira beszélgetni.
Nem akartam menni, és lógni a suliból...de..szerintem köze lehetett a nyaklánchoz, ezért beleegyeztem, hogy elmegyek vele. Amikor odaértünk, minden olyan más lett...minden elcsendesült.
-Anne...figyelj! Tudom, hogy megbízhatok benned, ezért is mondom el neked amire kíváncsi vagy már egy ideje. Sokszor furának vagy ijesztőnek tűnhetek, de nem kell félned tőlem...-kezdte Claire, de a szavaiba vágtam.
-Nem! Fogalmad sincs, milyen ez nekem...fogalmad sincs, hogy mit érzek, amikor szinte lángol a szemed és úgy nézel rám , mintha azonnal meg akarnál ölni. Nem értem, hogy mi történik...esküszöm kezdem azt hinni, hogy valami nincs rendben veled!-támadtam le dühösen.
-Én...én annyira sajnálom! Tudtam, hogy okos lány vagy, és előbb utóbb feltűnik majd neked, hogy nem vagyok olyan, mint az átlagos emberek. Mert nem is vagyok ember...Anne...én nem vagyok más, mint...-ekkor megszólalt a telefonom. Ron volt az. Felvettem és mire odanéztem Claire már el is tűnt.
Mindenképp találkozni akart velem, még aznap! Nem tudtam mit mondjak, hisz nagyon érdekelt az, amibe Claire belekezdett. Nem mondtam neki semmit biztosra, csak hogy majd visszatérünk rá. Elsiettem a termembe, majd egy óra múlva felhívtam Claire-t, hogy jó lenne ha végig mondaná azt, amibe belekezdett. Nem tiltakozott egy percig sem, azt mondta várjam meg suli után és mindent megbeszélünk. Remélem most végre mindent megtudok a nyakláncról és róla is... (Folytatjuk)


Irina & Darren

A Nagy Találkozás

Amikor Claire elmondta nekem, hogy ez a nyaklánc valaha
Gabriel Arkangyalé volt, azóta csak azon töröm a fejem, hogy milyen képességgel bírhat. Hiába Szkeptikus voltam ezekkel a mágikus dolgokkal szemben, de valahogy úgy éreztem, mintha kezdene hozzámnőni a lánc. De sebaj...majd délután hátha mutat valami olyasmit, amiről hihetőbb lesz a dolog. Mert most ugyebár át kell mennem Ronékhoz. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy melyik ruhámat vegyem fel, a nagy találkozásra. Ahogy nézegettem a ruháimat, csak egy olyan előkelő volt, ami pont arra az alkalomra illett. Sötét színű volt, a kivágásánál, gyöngyök sorakoztak...na de mostmár elég a beszédből!...Át kell mennem Ron-hoz. Még megigazítotam magamon a ruhát, és már indultam is. Ahogy odaértem, láthattam azt a gyönyörű szép házukat. Két  emelet magas volt, a szinesítés, olyan narancssárgás lehetett...a kapuk vasból lehettek, és feketék voltak. Odaálltam az ajtóhoz, és bekopogtam...remélve, hogy Ron nyitja majd ki az ajtót. De tévedtem. Egy lány volt az, aki nagyon szép volt. Sötét barna haja, csak úgy lobogott a szélben. És illedelmesen bemutatkozott.
-Szia! Janette Peterson-nak hívnak. 
Már hirtelen, kezdtem azt hinni, hogy Ron egyik barátnője, de mégsem..talán, a huga lehetett.
-Szia! Engem Josephinának hívnak.
-Ron itthon van? Kérdeztem vidám hangon.
-Persze! Gyere be nyugodtan.
Amikor beléptem a házba, a szám tátva maradt. Egyszerűen, nem akartam hinni a szememnek. Ez olyan volt nekem, mint valami kis mesébe csöppentem volna. Azt hittem, hogy csak álmodom az egészet. A ház belseje nagyon gyönyörű volt. Mindenféle díszletek voltak benne. Aztán mikor Ron lejött az emeletről, megfogta a kezem és körbevezetett. Mindent olyan jónak, és tökéletesnek találtam. Felvitt a szobájába, ami az emeleten van. Bementünk és leültetett az ágyára. A kezébe vett valamit. 2 darab jegy volt az. Megkérdezte tőlem, hogy nem-e mennék el vele a ma esti koncertre. Én, meg persze, hogy igent mondtam neki mivel nagyon szeretem... Lassan beesteledett, és nekem haza kellett mennem. Megköszöntem, ezt a szép napot Ronnak, ő adott nekem egy puszit, én meg annyira elvörösödtem, mint egy alma. Gyorsan hazaszaladtam és lefeküdtem az ágyamba. 

A Rejtélyes Nyaklánc

Mikor felébredtem, az első dolgom az volt, hogy utána járjak az interneten, ennek a régi nyakláncnak. Olyan ezüstözött színű volt, és a közepében, egy vöröses színű gyöngy, vagy valami gyémánt lehetett. De nagyon hasonlított, egy kereszthez. Rákerestem az interneten, és ott azt írja, hogy a kereszteket, fából, és kőből is készítették...de ez egyik sem volt...ez inkább fém volt. tíz perc elteltével, találtam, egy másik oldalt...és ott volt ez a kereszthez hasonló nyaklánc. A neve Angyali kereszt. 1731-körül jelent meg, ez a szimbólum, ami fém, és fa keveréke volt...jelenleg, csak enyi érdekességet tudtam meg róla, de még azt ki kell derítenem, hogy kié lehetett...Csak már siettem, mert ma Claire-el megbeszéltem, egy találkozót, annak az érdekében, hogy nem-e tud valamit a keresztről. Tehát elindultam. Ahogy megérkeztem, Claire nagyot nézett rám, és a keresztemre.
-Anne, honnan van ez a kereszt?..kérdezte egy kicsit remegő hangon.
-Hát...a tegnapi bálon találtam, az egyik szobában, és annyira megtetszett, hogy elhoztam...reméltem, hogy te tudsz mondani nekem, róla valami fontos információt!
Claire, vagy két percig, meg sem szólalt. De én már azért is rákérdeztem.
-Mi a baj?
-ööö...semmi...megnézhetném a nyakláncot?
-Persze!
Odaadtam neki, és amikor megfogta, mintha ugyan az történne vele, mint velem tegnap a bálon. Hófehérre sápadt az arca, de nem tudom, hogy mitől. Utána visszaadta a kezembe a láncot, és elkezdte mesélni, hogy honnan van ez a kereszt.
-Figyelj Anne...én sokat járok könyvtárba, és olvastam már erről a keresztről...és higgyj nekem, hogy ez a lánc, nem más, mint az egyik Arkangyalé.
-Arkangyal?...Kérdeztem döbbenten.
-Igen!
-És mik azok az arkangyalok?
-Hát...ők magas rangú angyalok. Hét Arkangyalt ismer, a mi vallásunk, akik a legismertebbek: Raphael, Gabriel, Michael, és Uriel.
-A másik három neve, az már bizonytalan.
-Rendben...értem Claire, köszi, hogy elmondtad ezeket nekem.
-Várj Anne!...Még nem is mondtam, hogy ez a nyaklánc, melyik Arkangyalé volt.
-Akkor mondd!! 
-Gabrielé...Ő az Erő, és a remény angyala. A követői, pedig papok.-És aki a nyakláncát hordja, az nagy erőre tesz szert, ha hiszed, ha nem.
-Hát figyi Claire, én az ilyenekbe, aligha tudok hinni.
-Nem baj Anne! Holnap találkozzunk az erdőben, és mutatok neked valamit.... jó?
-Rendben. válaszoltam, olyan szkeptikusan. Mert én nem hiszek az ilyen varázslatokban.
-Akkor jó! Holnap délután 5 órakkor megfelel neked?
-Persze!
Amikor egy fél másodpercre hátranéztem, és utána vissza, Claire azon nyomban eltűnt...nem tudom, hogy hogy csinálja ezeket. Jézusom...elfeledkeztem arról, hogy Ron meghívott ma hozzájuk...na nem baj, majd holnap reggel átnézek, mert délután Claire-el leszek.