A Nagy Találkozás

Amikor Claire elmondta nekem, hogy ez a nyaklánc valaha
Gabriel Arkangyalé volt, azóta csak azon töröm a fejem, hogy milyen képességgel bírhat. Hiába Szkeptikus voltam ezekkel a mágikus dolgokkal szemben, de valahogy úgy éreztem, mintha kezdene hozzámnőni a lánc. De sebaj...majd délután hátha mutat valami olyasmit, amiről hihetőbb lesz a dolog. Mert most ugyebár át kell mennem Ronékhoz. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy melyik ruhámat vegyem fel, a nagy találkozásra. Ahogy nézegettem a ruháimat, csak egy olyan előkelő volt, ami pont arra az alkalomra illett. Sötét színű volt, a kivágásánál, gyöngyök sorakoztak...na de mostmár elég a beszédből!...Át kell mennem Ron-hoz. Még megigazítotam magamon a ruhát, és már indultam is. Ahogy odaértem, láthattam azt a gyönyörű szép házukat. Két  emelet magas volt, a szinesítés, olyan narancssárgás lehetett...a kapuk vasból lehettek, és feketék voltak. Odaálltam az ajtóhoz, és bekopogtam...remélve, hogy Ron nyitja majd ki az ajtót. De tévedtem. Egy lány volt az, aki nagyon szép volt. Sötét barna haja, csak úgy lobogott a szélben. És illedelmesen bemutatkozott.
-Szia! Janette Peterson-nak hívnak. 
Már hirtelen, kezdtem azt hinni, hogy Ron egyik barátnője, de mégsem..talán, a huga lehetett.
-Szia! Engem Josephinának hívnak.
-Ron itthon van? Kérdeztem vidám hangon.
-Persze! Gyere be nyugodtan.
Amikor beléptem a házba, a szám tátva maradt. Egyszerűen, nem akartam hinni a szememnek. Ez olyan volt nekem, mint valami kis mesébe csöppentem volna. Azt hittem, hogy csak álmodom az egészet. A ház belseje nagyon gyönyörű volt. Mindenféle díszletek voltak benne. Aztán mikor Ron lejött az emeletről, megfogta a kezem és körbevezetett. Mindent olyan jónak, és tökéletesnek találtam. Felvitt a szobájába, ami az emeleten van. Bementünk és leültetett az ágyára. A kezébe vett valamit. 2 darab jegy volt az. Megkérdezte tőlem, hogy nem-e mennék el vele a ma esti koncertre. Én, meg persze, hogy igent mondtam neki mivel nagyon szeretem... Lassan beesteledett, és nekem haza kellett mennem. Megköszöntem, ezt a szép napot Ronnak, ő adott nekem egy puszit, én meg annyira elvörösödtem, mint egy alma. Gyorsan hazaszaladtam és lefeküdtem az ágyamba.