Mikor felébredtem, azon törtem a fejem, hogy milyen természetfeletti erővel bírhat a nyaklánc. Felöltöztem és lementem reggelizni. Apa már ott várt engem az étkezőben. És fel is tett nekem egy kérdést, amire nem szívesen mondtam meg az igazat.
- Jó reggelt kislányom!
- Neked is apu!
Ekkor, már éreztem, hogy semmi jó nem sülhet ki abból, amit kérdezni fog.
-Merre jártál késő este? -Mert felmentem a szobádba és sehol sem láttalak!
Most az egyszer muszáj voltam hazudni neki. Hiszen nem mondhattam el, hogy Ronnal voltam, mert biztosan kitalálna valamilyen büntit.
-Őőő...a suli után elmentünk néhány barátommal, egy buliba...-mondtam neki félő hangon. És ő csak annyit mondott, hogy jól van, semmi gond. Gyorsan megettem a reggelit és már siettem is az iskolába. Félúton találkoztam Claire-el. Oda mentem hozzá, és bocsánatot kértem tőle azért, mert nem tudtam elmenni délután hozzá.
-Szia Claire! -Bocsi, hogy nem tudtam tegnap elmenni, de az egész napomat Ronnal töltöttem.
-Semmi baj Anne!
Azzal hátat fordított nekem, s elindult.Nem értem. Miért ilyen furcsa ez a lány mindig? Utána kiabáltam, nem hagytam annyiban a dolgot:
-Mi a baj Claire? Várj már kérlek! Valamit igazán mondhatnál!
Nem válaszolt... Én meg csak álltam, azt sem tudtam, hogy mi történik.
-Nem lenne kedved most eljönni velem az erdőbe Anne? - kérdezte furcsa hangon.
-Hát..nem is tudom....
-Naaa..gyere...nem lesz semmi gond. Te akartál annyira beszélgetni.
Nem akartam menni, és lógni a suliból...de..szerintem köze lehetett a nyaklánchoz, ezért beleegyeztem, hogy elmegyek vele. Amikor odaértünk, minden olyan más lett...minden elcsendesült.
-Anne...figyelj! Tudom, hogy megbízhatok benned, ezért is mondom el neked amire kíváncsi vagy már egy ideje. Sokszor furának vagy ijesztőnek tűnhetek, de nem kell félned tőlem...-kezdte Claire, de a szavaiba vágtam.
-Nem! Fogalmad sincs, milyen ez nekem...fogalmad sincs, hogy mit érzek, amikor szinte lángol a szemed és úgy nézel rám , mintha azonnal meg akarnál ölni. Nem értem, hogy mi történik...esküszöm kezdem azt hinni, hogy valami nincs rendben veled!-támadtam le dühösen.
-Én...én annyira sajnálom! Tudtam, hogy okos lány vagy, és előbb utóbb feltűnik majd neked, hogy nem vagyok olyan, mint az átlagos emberek. Mert nem is vagyok ember...Anne...én nem vagyok más, mint...-ekkor megszólalt a telefonom. Ron volt az. Felvettem és mire odanéztem Claire már el is tűnt.
Mindenképp találkozni akart velem, még aznap! Nem tudtam mit mondjak, hisz nagyon érdekelt az, amibe Claire belekezdett. Nem mondtam neki semmit biztosra, csak hogy majd visszatérünk rá. Elsiettem a termembe, majd egy óra múlva felhívtam Claire-t, hogy jó lenne ha végig mondaná azt, amibe belekezdett. Nem tiltakozott egy percig sem, azt mondta várjam meg suli után és mindent megbeszélünk. Remélem most végre mindent megtudok a nyakláncról és róla is... (Folytatjuk)
Irina & Darren
