Sziasztok!

Egy-két dolgon változtattunk, amint látjátok..reméljük, hogy tetszik nektek. Ezen kívül érdemes az előző rész végét elolvasni mert az is átesett egy kis ,,alakítgatáson". Jó olvasást és szép napot nektek!

Irina & Darren

A múlt titkai I.

A suli kertjében vártam Claire-re. Üldögéltem egy fa alatt, s közben azon tűnődtem, hogy mióta itt vagyok furcsábbnál furcsább dolgok történnek velem. Nos, sosem hittem a természet feletti dolgokban, de néhányszor beleborzongok azokba a dolgokba, amiket egyszerűen nem lehet megmagyarázni. Ez a nyaklánc is. Olyan különös érzés volt amikor abban a szobában megpillantottam. Valami legbelül arra késztetett, hogy elvegyem onnan, és mióta viselem semmi sem olyan, mint azelőtt. Sokszor vannak rémisztő álmaim, szörnyű dolgok történnek velem olyankor. Mintha valaki más testében lennék, és azt csinálnám amit ő akar. Csak képek suhannak át az agyamon, de nem tudom összerakni őket. Egy biztos: ijesztő és hátborzongató. Amint ezeken gondolkodtam, megláttam Claire-t amint sietve közeledik felém. Odaérve hozzám ismét furcsa pillantásokat vetett rám, de különösebben nem törődtem vele. Széles mosollyal az arcomon ránéztem, s ez a mondat csúszott ki a számon: - Nah, indulhatunk a ,,rejtélyes utazásra" ?
-Hát persze, de siessünk, amit mondani szeretnék az nem lesz rövid, ráadásul nem ajánlatos túl későn hazamenned. Az apád már így is nagyon aggódik miattad. Folyton te jársz az eszében, nagyon szeret téged.
-Tudom, hogy milyen. Szereti túlreagálni a dolgokat és...várjunk csak...ezt te...ezt nem... Te nem is ismered! Honnan tudod, hogy mit gondol vagy hogyan érez? Szerintem még sosem találkoztál vele, és nem az a bőbeszédű típus, hogy bárkivel csak úgy elkezdjen csevegni. Ezt magyarázd meg kérlek!-förmedtem rá, hiszen ez az egész egyre jobban megijesztett.
- Nyugodj már meg Anne! Mindent a maga idejében, de itt nem ajánlatos beszélgetünk ezekről, szóval menjünk a kocsimhoz és induljunk már el végre!-mondta kissé ingerülten.
Már közel két órája kocsikáztunk, és folyamatosan azon töprengtem, hogy hová megyünk. Gondoltam megkérdezem meddig tart még az út, nem szeretnék balhét otthon.
- Messze vagyunk még attól a helytől? Kb. két órája megyünk, már rég elhagytuk a várost, és egy erdő mélyén vagyunk. Szóval jó lenne ha mondanál valami biztatót!
De nem válaszolt. -Claire! Figyelsz te rám egyáltalán?!- kiáltottam neki.
-Jaj, ne haragudj! Sajnálom, de annyira elgondolkodtam. Mit is kérdeztél?-szólalt meg zavartan.
-Csak azt, hogy mikor érünk már oda...-mondtam sóhajtozva.
-Egy-két perc. Ne aggódj, nem lesz semmi baj!-nyugtatott, s mire újra megszólalhattam volna, már le is állította a kocsit. Kiszálltam, s körbenéztem. Egy tisztáson voltunk, sosem láttam még.
-Gyere, innen gyalog megyünk tovább!-szólt Claire.
Egy pár perces séta után megpillantottam egy sziklás részt.
-Mi az a hely? Oda megyünk?-kérdezősködtem.
-Azok ott egy vár romjai. Igen, oda megyünk. Ezt szerettem volna megmutatni neked, hisz fogalmad sincs arról, hogy ez múltad része.
-Mi? Ezt nem hiszem el. Most már biztos vagyok benne, hogy ez csak egy átverés, egy rossz vicc...Életemben nem láttam még ezt, sőt... miért lenne bármi közöm hozzá? Nem tudom ki csinálja ezt, de nagyon kezd elegem lenni belőle. Állj meg! Magyarázd el most már, hogy mi ez az egész! Addig esküszöm, hogy nem mész innen sehová!-ordítoztam, s arcom láttán Claire szinte megremegett.
- Anne! Annyira szeretném, hogy higgy nekem! Miért lenne tréfa? Szerinted csak azok a dolgok léteznek, amit látsz? Hát nem...amit az emberek látnak, az semmi ahhoz képest, ami a valóság. Ezért nem beszélhettünk akárhol. Sokan naivak és önzők, gonoszok, és kapzsik. Sosem tudhatják meg a kilétünket! De te...te más vagy. Az igazságot sokáig rejtegették előled, de tőlem megtudhatod, csak hinned kell. Az csak egy mese, egy álca amit te tudsz, s amiben élsz. Hagyhatnám, végignézhetném ahogy szenvedsz, de megígértem, hogy ha egyszer megtalállak, óvni foglak a sötétségtől. Nem hagyom, hogy bárki eltérítsen. A sorsod mi megvan írva, be kell hogy teljesedjen, különben szörnyű dolgok fognak történni. Talán vége lehet az emberi életnek. Örökre megváltozhat a világ, és csak Te vagy képes arra, hogy egyensúlyt teremts. Josephina! Itt az idő, hogy megtudd az igazságot...
(Folytatjuk!)


Irina & Darren

Sziasztok!!:)

Sajnos gondok adódtak az elmúlt hónapokban, ezért nem tudtunk írni, se jelentkezni. Köszönjük a türelmeteket, minden erőnkkel azon leszünk, hogy a következő részt minél hamarabb közzétegyük.:)
Reméljük mindenkinek tetszeni fog és további szép napot nektek!:)

Irina & Darren