A beilleszkedés

1999.szeptember 5.




Már késő este van, azt hiszem olyan 11 óra körül lehet. Apa még nincs itthon, talán megint megbeszélése van a gyárban. Kicsit fáradt vagyok, hisz a mai nap volt az első a sulimban. Már aludnom kéne, de mégis leírom, hogy mi történt velem.


Reggel 7-kor indultam, kicsit féltem, de útközben találkoztam Ronald-al, és akkor már biztonságosabbnak tűnt minden. Az iskola hatalmas volt, már messziről láttam a fehér falait. Azt hiszem, 3 emelet magas lehet. Az ajtó előtt rengeteg tanuló állt, és érdeklődően figyeltek minket. Ronald megfogta a kezem, és a fülembe suttogott: - Ne izgulj már annyira! Nem lesz semmi gond.
Tudtam, hogy ő csak a jót akarja nekem, így próbáltam bátrabbnak tűnni, s belenézni a többiek szemébe.
Beléptünk a suliba, s a szívem egyre gyorsabban vert. Észre sem vettem, hogy Ronald hirtelen félrehúz és kiabál a folyosó végére. Odamentünk, és ő bemutatott a barátainak.
-Sziasztok! Ő itt Josephina, nagyon jó barátom.
-Hello! Én Adam vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek.
-Szia! Claire vagyok, örvendek!
Én szinte meg sem tudtam szólalni, annyira gyorsan történt minden.
-Őőőő...Sziasztok! Én is nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek.
-Kiskorom óta ismerjük egymást, szerintem jól meglesz veletek-mondta Ronald, és elsietett a tantermébe.
A barátai nagyon kedvesek voltak, körbevezettek és segítettek nekem mindenben. Közülük talán Claire volt az, aki nyugodtabbnak tűnt, mert a többiek elég fura módon viselkedtek...
Nos, amikor véget értek az óráim, Ron az ajtó előtt megvárt és együtt jöttünk haza. Kérdezgette, hogy hogyan éreztem magam és milyenek a barátai. Én csak az igazat mondtam el, hogy furán viselkedtek és, hogy Claire szinte már túlságosan is kedves volt velem. Ő csak azt mondta, hogy ebben nincs semmi különös, ők ilyen jó fejek. Mielőtt bejöttem, még a ház előtt megpuszilt és azt mondta: - Álmodj szépeket Anne!
Ez a mondat nagyon megnyugtató volt számomra és örülök, hogy ő az én legjobb barátom.


Nah, már nagyon álmos vagyok, többet most nem írok...Holnap majd részletesebben.
Remélem megvársz kedves naplóm...